Tehetséggondozás

 

     A líra
Hétéves koromban írtam életem első regényét. Apám, aki világéletében józan ember volt, kémiát és biológiát tanított a Teleki Blanka Leánygimnáziumban, rögtön meglátta a tevékenységben rejlő potenciális veszélyt, és megpróbált jobb belátásra bírni. Mint mondta, meg akart óvni a későbbi csalódásoktól, kudarcoktól. Nem hallgattam rá, és mi tagadás, ezt néha nagyon megbántam. Nagynéném, akinek nem volt saját gyereke és engem a sajátjaként vagy annál is jobban imádott, azonnal a zseniknek kijáró hódolattal fordult felém. Anyám, aki viszont kifejezetten tépelődő alkat volt, tanácstalanul hányódott a különféle lehetőségek között. Korán bontakozó írói ambícióimmal tehát akaratlanul is nagy zavart okoztam a családban.

     Szakirodalom
Azóta nagyon sokat olvastam a tehetségről. Például azt, hogy a tehetség nem dudva, hogy magától nőne, de nem is pálma, hogy a terheléstől fejlődne. A tehetség nagyon sokféle, nincs rá szabály, ettől szép, ettől különleges. Minden esetre a tehetség a legnagyobb kihívást magának a tehetség birtokosának jelenti.
    Megtanultam, hogy a kreativitás, mint a tehetség egyik alkotóeleme, s amit  magyarra leginkább az alkotóképesség, a teremtőerő kifejezésekkel fordíthatunk, rendkívül ellentmondásos jelenség. Az ember általában igyekszik kerülni, vagy legalábbis csökkenteni a feszültséget. A kreativitás feltétele viszont éppen a konfliktusok, a feszültségek elfogadása. Bizonyos mennyiségű káosz, rendetlenség, töredékesség nélkülözhetetlen a kreatív tevékenységben. Egy tehetségkutató szakember szerint: „A kreatív személyiség önérvényesítőbb, agresszívebb, erélyesebb, bohémabb és szélsőségesebb, kevésbé gátlásos és kevésbé hagyománytisztelő, mint mások.” Nagy az „énerejük”, a kisugárzásuk, és erősen vonzódnak az esztétikai értékek és az absztrakt gondolkodás iránt.
    Azt is tapasztaltam, a gyerekek korai szövegei, meséi, rajzai megdöbbentően kifejezőek és kreatívak. A gyerekek nem másolják a valóságot, hanem kifejezik, képzeletükkel újrateremtik; szívesen játszanak a szavakkal, mint a világ építőköveivel. A már idézett tehetségkutató meg is jegyzi: „az iskolai oktatás később inkább ront a tehetségeken, mint sem hogy segítene nekik”.

     Kérdések
Úgy gondolom, a bontakozó írói tehetséget is gondozni kell, ami azonban egyáltalán nem könnyű feladat. Ott kezdődik, hogy elfogult szülőként meg kellene ítélni, valóban tehetséges-e gyermekünk. Ezt egy nem-elfogult szülőnek is nagyon nehéz eldönteni. Ha nem lehetetlen. Aki régóta foglalkozik írással, annak is csupán több évtizedes tapasztalata segíthet ebben. Tapasztalatom szerint, ha az ifjú a korai kamaszkor szerelmes-versek korszakán túljutott és még mindig szívesen írogat, akkor már érdemes komolyabban venni ambícióit. Azután következik az egyik legnagyobb kérdés: élethivatásul válassza-e az írást, vagy csak hobbiként folytassa. Lehet, ha enged a divatok csábításának, újságíró, média szereplő szeretne lenni, de ez ellenkezik alkatával, örökre meghasonlik (sok ilyen embert ismerek). Pedig ha az írást egy érdeklődésének megfelelő szakma mellett, hobbiként folytatná, az egy egész életre szóló öröm forrása maradhatna. Ha mégis profi szeretne lenni, az újságíró-iskolák vagy a médiaszakok közül válogasson-e. Jöjjön a bölcsész kar? Esetleg kezdje a matematika szakkal, mint annyi jeles írónk Ottliktól  Esterházy Péterig? Hogyan készüljön a felvételire? Sok éves tapasztalat alapján segítek ezeknek a fogas kérdéseknek a megválaszolásában.  

     Módszerek
 A tehetséggondozás, a kreatív írásgyakorlat iskolán belül és kívül egyre divatosabb. A 7-9 éves korúaknak készített meseíró programokon át a tinédzsereknek szóló szárnypróbálgató foglalkozásokon keresztül a profi íróiskolákig terjed a paletta. A módszerek is nagyon sokfélék: irányított írás, szabadírás, műelemzés, interjúkészítés, világhálóra szánt szövegek létrehozása, címadás, szerkesztés, kézirat-előkészítés – hogy csak néhány címet említsek a különféle tematikákból. Egyre több szó esik csoportos írás programokról is. Azt gondolom azonban, hogy az írás alapvetően magányos tevékenység, és ez az, amit a legtöbb kicsiknek és nagyoknak szánt írókurzus nem vesz figyelembe. Az írói tehetség gondozását én csak személyre szabott módszerekkel tudom elképzelni. A személyre szóló tematikát pedig mindig előzetes beszélgetés és a jelentkező néhány korábbi írása alapján állítom össze.
    Ha az ifjú végül úgy dönt, hogy belekóstol a kreatív írásba, kárára semmiképpen sem fog válni. Ha író nem is lesz, ami – valljuk be – azért elég gyakran előfordul, akkor is megtanulja érzékletesen, pontosan kifejezni gondolatait, s ennek nagy hasznát fogja venni a hétköznapi életben is. 

 

     A tehetségről írt tanulmányomat megtalálja a Tinta Tanácsadó honlapján.

Oldal: Tehetséggondozás
Lipp Tamás honlapja - © 2008 - 2024 - lipptamas.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat